https://plus.google.com/photos/108106268282303600377/albums/5963131364402025345?authkey=CKiX18KAgPH5zgE - Ebben az albumban az első nap eseményei láthatók, amikor elmentünk kirándulni, a közeli vízerőműhöz, és amikor csináltunk mézeskalácsot.

https://plus.google.com/photos/108106268282303600377/albums/5963165728847848225?authkey=CJD0mcuSs8nwrgE - Ebben az albumban egy kirándulás képei láthatóak, amikor elmentünk Gaberl-be, a közeli síparadicsomba.

https://plus.google.com/photos/108106268282303600377/albums/5963169542392480241?authkey=COqvs8jtktrA8AE - Ebben az albumban a 24.-én készült képek vannak.

Mindenkinek Boldog, Békés Új Évet Kívánok.

Üdv újra.

Bizony két hónapja nem írtam már a blogra, Bettinát jól beharangoztam, de nem sikerült rávennem, aztán nem sok jó dolog történt és panaszkodni nem akartam, de már többen is panaszkodtak, hogy nincs új poszt, meg amúgy is olyan szép idő van ma, szóval rávettem magam.

Két hónap óta sok minden történt. A szálló és a munkánk viszonylatában az a legfontosabb, hogy lealacsonyodtunk egy koszos munkásszállóvá. Két hónappal ez előtt beköltöztek olajfúró toronyról munkások, először csak az éjszakások 25 fővel aztán a nappalosok 50-60 fővel. Ez azt jelentette, hogy nekik a reggeliztetés 5.30-kor kezdődik, szóval nekem 5.00-ra Bettinának 4.15-re kellett mennie dolgozni. Ja Bettinát berakták reggeliztető séfnek. Nagy parasztok, nem szeretem őket kiszolgálni, nem kifejezetten értékelik az egész dolgot és így nem sok kedve van az embernek. Tudom, hogy ez az étterem nem valami flancos úri étkezde, de azért nem kellene zokniba tűrt mackónadrágba lejönni vacsorázni, az étterem máik oldalán öltönybe öltözött bácsik és gyöngysort villogtató nénik vacsoráznak. Szóval egy kicsit paradoxon a helyzet. Pár napja hála istennek elmentek a nappalosok, szóval nem kell többet korán kelnünk.

Más téma: Nem tudom azt írtam-e hogy a hotel új séfet kapott, de biztosan. Angol 40-50 év körüli ember, Bettinának meggyűlt vele a baja, folyamatosan kiborítja, hülye döntéseket hoz, fölöslegesen ugráltatja, óránként kétszer kimegy dohányozni, és amikor visszajön leszúrja Bettinát, hogy miért nem dolgozik... ilyenek. Teljesen ki van akadva most már másodjára van tőle bedurranva a füle egy hónapon belül. Elesett és hányás-hasmenése is volt. Szóval rá jár a rúd. Bettina még ír magáról, ha kihagytam valamit, most több nem jut eszembe.

Én továbbra is az étterembe vagyok, a fülöp-szigeteki emberen kívül jött még pincérnek egy német 21 éves srác meg egy harminc akárhány éves spanyol nő. Mind a kettőnek nekem kellett megmutogatni a dolgokat. A német további két nyelvet beszél még és nagyon jól dolgozott, a második héten már magától csinált mindent, nem kellett mondani neki semmit. Az volt a baj vele, hogy rossz viccet sütött el a főnöknek. A főnök a bárban pakolta a poharakat, odament hozzá és azt mondta neki: "Mi van Neil lopsz a bárból". Azóta már bocsánatot kért meg minden, de nagyon ki volt akadva rá a főnök, szóval kitette az étteremből és most szobákat takarít, azt mondja nem rosszabb mint az étterem. Egyébként nagyon jó fej az ürge, lehet vele beszélgetni meg minden. A spanyol nő viszont még angolul sem nagyon tud. Ezáltal megmagyarázni neki a dolgokat nehéz. Nem egyszer volt, hogy ketten voltunk az étteremben, de most tényleg egy 10 évvel idősebb nőnek mondjam meg, hogy mit csináljon... ez szar. Ráadásul, ha mondok valamit, hogy csináljon meg azt általában nem érti, ha meg nem mondok neki semmit akkor hülyeségekre tölti az időt és nem készülünk el. Szóval piszok egy helyzetben vagyok, már lassan ott tartok, hogy inkább még gyorsabban dolgozok, de nem mondok neki semmit. Aztán a német fiú helyére beraktak egy portugál huszonakárhány éves srácot. Na ő jobban beszél angolul, már jobban csinálja a pincérkedést mint a nő, lassú, de borzasztó precíz. Centire kiméri, hogy terít fel és nagyon szép is.

Mogyoróról is mondok pár szót, ha mindenkiről írok. Lelkileg eléggé kivan, hogy nem sokat lát minket, és a gyomra is kivolt ettől a kajától, mert gondoltuk megspóroljuk a kutyakaját és az ittenit adjuk neki, hát nem volt egy jó ötlet. Körbefosta az egész szobát és sikálhattuk a padlót rendesen. Szóval vesszük neki ezt a kutyaszalámit, de még ez sem olyan mint Magyarországon. Otthon kemény és tele van csont darabokkal, itt puha és hasonlít egy romlott rossz minőségű párizsihoz, de a kutya nagyon odavan érte. Pár hete megharapta a főnökasszonyunkat. Vagyis nem is biztos, hogy megharapta, inkább csak a nadrágját kapta el és lehet, hogy odacsípte a lábát is, de elég nagy felhajtást kerítettek az ügyből. Elmentek tetanuszt meg antibiotikumot beadatni, másnap meg behívták Bettinát munka közben az irodába és mondták neki, hogy a hotel parkjában nem sétáltathatjuk a kutyát, csak pórázon lehet és közösségi helyiségekbe nem vihetjük be a kutyát és ha még egy ilyen történik el kell mennünk. Szóval egy bestiát, egy vérengző fenevadat neveltünk, aki akkor bemenekül a helyére, ha csúnyán nézek rá. 

Asszem most így egyszerre ennyit tudtam írni, biztos van amit kihagytam, de nem különösebben érdekel. Ne várjatok hamar folytatást, és ha mégis lesz akkor kellemes meglepetés lesz.

 A munka dolog ott kezdődött, hogy vasárnap szóltak, hogy hétfőn mehetünk dolgozni. Nem nagyon hittük el, hogy tényleg dolgozni fogunk, de láss csodát, dolgoztunk hétfőn én 4.5 Bettina 4 órát. Én segítettem izzókat cserélni és elmosogattam a bárban több száz poharat. Bettina pedig megbeszélést tartott a főnökkel, hogy megvannak-e a szükséges iratai meg ilyenek, és a konyhába dolgozott. Szeletelt, ebédet főzött a dolgozóknak (babot, meg kolbászos párnácskát). Én kedden nem dolgoztam, Bettina igen. Bettina részletes munkaleírását talán majd egy külön posztban fogjátok olvasni, ha egyszer rászánja magát.

Szerdán elmentünk vásárolni, biztos ami biztos alapon, hátha nem lesz kaja a héten. Amikor visszaértünk a szállóba mondja az irodafőnök, hogy a főnököm beszélni akar velem, megkerestem, kérdezi tőlem, hogy tudok-e aznap este dolgozni. Szóval szerda este dolgoztam. Nem volt sok vendég, de macerásak voltak, mert mindegyiktől be kellett gyűjteni aláírásokat. Annyira ideges voltam ezért, hogy tányért is ejtettem. Másnap is dolgoztam, csütörtökön reggel kezdtem, jól el is aludtam, fél órát késtem, mert a mobilomat még nem állítottam át az időátállítás óta. Reggeliztetéskor ketten voltunk, de nem volt vészes aztán ebédre már 140-en voltak, akkor megérkezett az új pincér. Ő is a Fülöp-szigetekről származik mint a főnököm. Jó fej a srác 21 éves körüli és már 6 éve itt van a szüleivel. Na mindegy nem róla szól a poszt, szóval hagyom. Lezavartuk az ebédet utána pár óra pihi és jöhetett a vacsoráztatás. A főnök mellém adta az új srácot, hogy mutassam meg, hogy folynak a dolgok errefelé. Azon a napon 10 órát dolgoztam. Szóval ennyi történt velem (Dávid) a munka világában. Most még volt reggeliztetés, de én akkor már nem kellettem, mert ketten is elegek voltak. Jövő héten szerdáig nem lesz munka, szóval kaptunk egy kis ízelítőt milyen lesz itt. A kutya egyébként jól bírja egyedül, nem kürtöli keresztbe a szállodát az ugatásával, csak csendben vár minket. A legközelebbi poszt nem tudom mikor lesz, de szerintem Bettina fogja írni, hogy milyen a konyhában dolgozni.

Tehát márc. 14-én szerdán több mint két napos út után megérkeztünk a szállodába kb. 2 óra körül helyi idő szerint. A hotel női managere fogadott minket, mondta, hogy át kell költöznünk valami beázás miatt, de költözzünk be valamelyik vendégszobába a 3. emeleten és erre mondott egy konkrét szobát. Felcuccoltunk a mondott szobába megfürödtünk, tisztálkodtunk a hosszú út után, de már akkor is tisztán látszott, hogy abban a szobában biztosan nem férünk el. Lementünk mondtuk a nőnek, hogy nem férünk el, mondta nyugodtan költözzünk át egy másikba, nem is kellett kétszer mondania átköltöztünk ideiglenesen egy jóval nagyobb vendégszobába. Aznap este nem volt gond az alvással. Másnap gondoltuk, hogy úgysincs munkánk kaja még legalább két hétig nem lesz, elmegyünk vásárolni Dingwallba. Mogyorót hagytuk és rohantunk, gyorsan megvettünk mindent ami kell és el is értük a visszamenő járatot. Ezzel amit vettünk elvoltunk egy hétig, közben éldegéltünk, nem nagyon csináltunk érdemi munkát, közben kérdezgettük mikor lesz végleges szobánk, mindig csak tologatta, aztán ezen héten hétfőn márc. 19-én mondták, hogy egy másik szárnyban egy kisebb szobát kaptunk, este megvártuk míg elmennek a főnökék és átcuccoltunk. Azért kellett este, mert a közös helyiségből elhoztunk egy hőtőt is. A nagy cipekedésben úgy megfájdult a derekam, hogy még most is sajog egy kicsit. Nem túl nagy szoba, de végül is elférünk benne, meg egy csomó jó oldala is van: közelebb van a munkahelyünk, könnyebben ki tudjuk vinni a kutyát sétálni és még sorolhatnám. Hoztunk bútorokat más szobákból mert szinte egyedül vagyunk még. Volt nagyobb szoba is amit adhattak, de azt valamiért nem mi kaptuk. Azóta nem sok minden történt várunk munkára, ennyi. Meg ma voltunk megint Dindwallban vásárolni, most is maradt a kutya. 

 Üdv

Szóval valahol ott hagytam abba, hogy volt egy kis félreértés az utazással kapcsolatba, de végül is sikerült rendezni. Foglalni kellett egy másik vonatjegyet Nottinghamból, de már megint előreszaladtam.

Ott kezdődik az utazásunk leírása, hogy kb egy hete márc. 12.-én hétfő délelőtt kimentünk a népligetbe, onnan indult a telekocsink. Berakodtunk a kocsiba, mi is beültünk Mogyoróstól mindenestül. Budapesten  még kavarogtunk, felvettünk más utasokat és dél körül értünk ki a városból. Még Szombathelyen is vettünk fel egy utast szóval le kellett mennünk oda is. Innen nyugati irányba távoztunk Ausztria felé. Kisebb utakon elértük az osztrák A2 autópályát, majd átmentünk az A1-re Passau felé. Németországból nem sokat láttunk, mert este mentünk és egy kicsit aludtunk is. Németországban Regensburg előtt álltunk meg és legközelebb után Luxemburgban. Luxemburgban vártunk 1.5-2 órát, hogy a sofőr tudjon egy kicsit aludni, majd észrevétlenül átértünk Belgiumban. Brüsszelnél voltunk kedd reggel 8 óra körül, belekerültünk egy óriási dugóba, nem tudom mennyit voltunk benne, de borzalínó volt. Áthaladtunk Belgiumon, majd fél 12 körül értünk Calaisba. Mivel a sofőr reggel nyolcra foglalt jegyet a kompra, ezért azt lekéstük, vehetett egy újat, nekem mindegy, mert nem az én zsebemből fizette. Szóval kifizette az új jegyet, átvizsgáltak minket a határon, leellenőrizték a kutyát, kifizettük a kutya jegyét, így lehetett is felszállni a kompra. A hajóról magáról nem csináltunk képeket, de belülről csináltunk, meg lefényképeztünk egy parkoló hajót. Itt véget ér a kontinentális európai utazásunk, térjünk át a nagy britanniai részére.

Jó nagy hajó volt. Nem maradhattunk az autóban, de Mogyorónak ott kellett maradnia. A fedélzeten volt kávézó, bolt, játékterem és még ki tudja mit nem láttunk. A kompút maga 1 óra 20 perc volt. Az út vége felé megláttuk a doveri fehér sziklákat, arról is készítettünk képeket. Doverból Londonba mentünk az kb 2-2.5 óra volt. Ott kitettünk pár utast, után elindultunk észak felé. Volt egy csaj aki Oakhamba ment, ö egy macskával jött, de a Mogyoróval nem volt sok gondja, mármint a macskának... Oakhambe kitettük a csajt kértünk tőle vizet és új lendülettel vetettük magunkat az útba. Oakhamből Nottinghamba kb 1-1,5 óra volt az út, szerencsésen megtaláltuk a vasútállomást, elköszöntünk a maradék utastól és a sofőrtől és bementünk a pályaudvarra. A nottinghami pályaudvar nem tartozik a nagy pályaudvarok közé, kinyomtattuk a jegyeinket, szám szerint kilencet és várnunk kellett vagy 3 órát mire elindult a vonatunk, addig volt időnk fogat mosni, kajálni, unatkozni és még sorolhatnám:). Végre elindultunk Nottinghamből, kb 30 percet utaztunk mire elértük Newark-ot (az van benne a keleti parti fővonalban, ami összeköti Londont Newcastle-lel Leeds-el meg ilyen helyekkel). Newarkban nagyon kedves volt mindenki, Mogyorónak nagy sikere volt. Newarkból Newcastle-be mentünk volt vagy 2 óra az út (én személy szerint nem tudom mert végig aludtam). Newcastle-ben 4 órát töltöttünk, nagyon lassan telt az idő, de nem tudtunk aludni, mert nagyon hideg volt hozzá, szóval nagy nehezen elindult az Edinborough-ba tartó vonat, ez kb 2 óra lehetett, de ez már érdekesebb volt, mert nappal volt. Edinborough-ba szerda reggel 8 körül értünk, nagy pályaudvara van 20 vágánnyal, egyszer el is tévedtünk, kicsit szívás volt mert pont csúcsforgalomkor voltunk. Invernessbe 4 órás volt az út, már megnyugodtunk, hogy sínen vagyunk meg oda fogunk érni, erre kaptunk egy hívást amikor már csak 1 órányira voltunk Invernesstől, a hotelben dolgozó magyar nőtől jött és azt mondta, hogy kiköltöztettek minket a szobánkból, mert a főnök azt mondta és a helyünkre a magyar nő húgáékat költöztek. Ekkor eléggé elment a kedvünk, hogy folytassuk az utunkat, de nem adtuk fel és elkeztünk pozitívan gondolkozni. Végre megérkeztünk Invernessbe, betettük a csomagjainkat megőrzőbe, és elmentünk mobilinternetet meg kaját venni. Azután kiváltottuk csomagjaikat és elindultunk az utolsó járműhöz amivel megközelítjük a célpontunkat, a buszhoz. Akkor már nagyon nehézzé váltak a bőröndök meg Mogyoró. Fölszálltunk a buszra és egy óra múlva elérkeztünk Strathpefferbe az úticélhoz. Ezzel az utazás a végéhez ért, a következő bejegyzésben azt fogom leírni, hogy mi történt azóta, hogy itt vagyunk.

Hali

 A napokban értünk vissza Skóciába a kb 3 és fél hónapos pihenőnkből amit Magyarországon töltöttünk. Ennek a 3 hónapnak a történéseit írom most le ebben a bejegyzésben.

Ott hagytam abba, hogy a twin kecsegtetett minket egy esetleges új munkával, az inteview is megvolt már meg minden, de megnéztük a neten a tripadvisort és ugyanolyan tetves szálló lett volna mint a Ben Wyvis, sőt a lakhatás duplája lett volna. Szóval hagytuk, hazautaztunk busszal ami kb 48 óra volt. Jól éreztük magunkat otthon, karácsonyoztunk, pihentünk.

Míg otthon voltunk nekifutottunk a jogosítványnak. Sikerült a KRESZ vizsga meg az elsősegély, le is vezettük a kötelező 30 órát, de vizsgát még nem mertük bevállalni, majd ha újra otthon leszünk. 

Eldöntöttük, hogy mivel megengedik a kutyát, meg most egyébként is kényelmesebb visszajönni ugyanoda, így elkezdtük szervezni az utat visszafelé. Találtunk egy telekocsis embert aki jött Angliába márciusba, felvettük vele a kapcsolatot, mondta hogy jó lefixáltuk az időpontot. Igen ám csak voltak félreértések és rossz időpontba foglaltunk Londonból vonatot, mire ez kiderült felugrottak az árak a duplájára. Teljesen kétségbe voltunk esve, nem tudtuk hogyan jutunk ki Skóciába. Végül az lett, hogy felvitt minket Nottinghambe és onnan vonattal, de részleteket az utazással kapcsolatban a következő bejegyzésben írok.

 Üdv

Bizony régen írtunk már a blogra, de ez csakis azért van mert nem történik velünk semmi. Tegnap előtt volt egy érdekes esténk, mert kiürült a szálló és össze-vissza voltunk 7 ebben a bazinagy hodályban. Nem nagyon tudtunk mit csinálni, ezért elég lassan telt az idő, lementünk vacsizni, tök sötét volt meg minden, nem volt főtt kaja, szóval csak müzlit meg nutellás kenyeret vacsiztunk, de fini volt:). Aztán szép lassan megvacsiztunk és mindig csak 7 óra volt. Mit csináljunk, mit csináljunk, támadt egy ötletem, hogy mi lenne ha zongiznánk, Bettina kapott az alkalmon és jó pár órát gyakorolt. Aztán másnap reggel sem dolgoztunk, jó sokáig aludtunk, kaja után mégegyszer meg akart mutatni mit tud, szépen el is játszotta a für elizt, meghallották a recepción a lányok, és teljesen megrémültek, mert azt hitték hogy valami szellem. Na vicces volt

Most valami összejövetel van elég forgalmasak a műszakok. De van egy jó hírünk is. Tegnap felhívott minket a közvetítő, hogy hívjunk már fel egy szállodát, hogy lecsekkolják az angol szintünket, valószínűleg nem támasztanak felénk nagyobb követelményeket. Ha kellünk nekik akkor november 13-án kezdenénk.

Azt hiszem egyelőre ennyi, ha még megtudunk valamit írunk.

  Hát megint jó sok idő telt el az utolsó bejegyzés óta. Sajnálom is, hogy nem szántam rá korábban időt, de mentségemre legyen szólva, alszunk amikor nem dolgozunk.

  Tehát a címhez visszatérve, ez a hét nem túl forgalmas a szállóban, mondjuk a jőhét meg az azutáni sem, de ne szaladjunk annyira előre. Szóval jó sok szabadidőnk van, én két napot Dávid két és fél napot dolgozik a héten, ez kb. 15-18 óra. Kicsit el is vagyunk keseredve, de mindegy. Azért próbáljuk elütni az időt egy kis szórakozással. Tegnap reggel, másodmagammal dolgoztam, és mivel a szálló úgy ítélte meg nincs annyi vendég, hogy megérje aznapra beírni a mosogató srácot, nekünk kellett, ezzel jól megdobva a mi munkaidőnket. Így az általános fél 11 helyett, háromnegyed 12-kor végeztünk, jó mocskosan a mosogatástól.

  A végefelé odatelelefonált a főnök ha van kedvünk, menjünk el Dingwallba, a kínaiba, a felesége ott dolgozik, és ő is offos napjain. Mivel nincs olyan sokáig nyitva már nem volt időnk megvárni a következő buszt, így taxit fogtunk, ami 8font 30 penny volt és ez osztódott 4 főre. Így majdnem annyit fizettünk mintha busszal, oda vissza mentünk volna. De kényelmesebb és jóval gyorsabb volt.

  Bementünk az étterembe, előtte persze bolyongtunk kicsit, de felejthető ideig. Az ár 6.99 font volt és ez három fogás. Én előételnek csirkés tésztalevest Dávid meg kápsztás-húsos ropogós palacsintát evett. Főételnek én édes-savanyú csirkét, Dávid szecsuáni mártásos csirkét, desszertnek pedig fagyit. Én személy szerint degeszre ettem magam, de szerintem Dávid is. Az első ital ingyen volt a többi is elég potom áron. Minden nagyon finom volt, úgyhogy abszolút megérte a dolog. Mivel úgy televoltunk, hogy mozdulni is alig tudtunk, nemhogy buszra felülni, kanyarogni. Biztos taccs.

  Az egyik columbiai srác azt mondta hogy menjünk gyalog, és közben nézzük meg a loch ussie-t. Hát felkerekedtünk. Gyönyörű időben indultunk kb fél óra múlva viszont már zuhogott. Természetesen a loch ussie lekerült a listáról. Azért mi nem adtuk fel. Dingwall-ban bolyongtunk egy sort, és után se volt jobb, de büszkék vagyunk magunkra. Végig az út mellett bandukoltunk félig a latyakban félig a betonon, közben arcunkba vágott az eső és a szél. Szép is volt ám közben, többször láttunk szivárványt, és állatokat is.Kb 10 km-es séta után hazaértünk jól elfáradva, de büszkén. Nyugtával zárva a túl sok evést. Fél négy előtt indultunk és fél 6-kor értünk fel a szobába. Két óra séta de egy hosszú ideig megmaradó emlék.

Halihó

Régen írtunk már a blogra, úgyhogy gondoltam írok valami helyzetjelentést. Mostanában nem sok minden történik velünk. Múlt héten elég sokat dolgoztunk, Bettinának meglett a 40 órája, nekem csak 38, mert tartottak a szállóban egy 5 napos konferenciát. Volt reggeliztetés, utána tartották nekik a konferenciát, addig mi elpakoltunk, tartottak egy kis szünetet, jöttek kávézni-teázni, utána mentek vissza konferenciázni, majd 1 óra körül jöttek ebédelni, konferencia, kávé, konferencia, vacsora. Így nézett ki egy napjuk. Fárasztó lehet egész nap madarakról beszélgetni, de még a kaja közben is. Borzalmas egy társaság, soha többet, inkább buszos vendégek.

Tegnap délután úgy alakult, hogy Bettina is én is szabadok voltunk és elmentünk sétálgatni Strathpefferbe. Megnéztük kívülről (belülről már annyira nem tartottuk érdekesnek) a gyermekkorról szóló múzeumot, ami régebben a helyi vasútmegálló volt, csak felszedték a sínpályát és virágokat ültettek helyébe. Nagyon szép, hangulatos épület. Utána pedig elmentünk a sas sziklához, ami nem egy nagy durranás. Eredetileg valami pikt szent kő vagy valami ilyesmi, és ez Strathpeffer egyik fő látványossága.

Az új hellyel még semmi infó nincs, azt kaptuk, hogy már intézik.

Asszem ennyi, több dologról most nem nagyon tudok beszámolni. Ja a tegnapi kirándulásról tettünk fel képeket az indafotóra.

  Dingwall óta sok minden történt. Először is sokat dolgozunk, bár nem annyit amire számítottunk, de megvagyunk vele. Szabadidőnkben leginkább pihenünk, mert eléggé kihajtanak bennünket.

  Ellátogattunk már Invernessbe is. Inverness körülbelül akkora mint Eger. Csak reptere is van. Jó sok tök jó bolttal. Már van egy kedvencünk, poundland. Itt minden egy font-ba kerül, nagyon tuti hely, rendszeres mogyoróvajvásárlást folytatunk, mert igazán olcsó fél kiló mogyivajért 300 forint.

  Nyitottunk bankszámlát a Lloyds banknál, megkaptuk az első fizetést, és megcsináltattuk national insurance számot.Nem tudom pontosan mi ez magyarul, de ez kell az adózáshoz és az orvosi ellátáshoz.

  Persze rossz is van ám itt főleg a hotel. Kivülről nagyon jól néz ki, belülről már nem mondható ez el. A kaja rettenetes, íztelen és miegymás, 4 naponta ugyanazt esszük a reggelitől meg akár több mázsásak is lehetnénk. Hogy példát mondjak a vacsorára amit este 11 előtt nem látunk: birkamáj( szörnyű keserű) roston sült csirke ami leég minden alkalommal...satöbbi. A reggeli pedig tipikus angol kaja a haggis kivételével. Black pudding, bacon, sausage, toast, butter. Szóval minden reggel ugyanaz. Nem igazán esszük ezt mivel elég betegek vagyunk a kajáktól. Műzlit és piritóst lekvárral, és van konzervgyümölcs.Panaszkodni sokat lehetne még, de nincs értelme, szóval ennyit a rosszról.

  Következzék egy kis jó:a táj nagyon szép üdezöld, és itt már be is köszöntött az ősz, hullanak a levelek és tényleg folyamatosan esik az eső. Rengetek háziállatot látunk, birkát, kecskét, marhát meg sem tudjuk számolni.Amikor süt a nap gyönyörűen bearanyozza a sárguló leveleket.Nincs zaj se szmog, nem hallunk Orbánról...

  Sajnos a szálló novemberben bezár, mert nem lesznek vendégek, a nagy hidegek miatt, ezért másik helyet kell keresnünk. Reméljük, hogy ennél jobb vagy legalább ilyet találunk.

Írunk amint tudunk...

Dávid, Betti 

Egy kicsit nyugisabb napon kaptunk egy szabad estét és úgy döntöttünk, először nem vetjük magunkat a sűrűjébe, dingwall-be megyünk, tescozni. Dingwall a legközelebbi nagyobb város, ami magyar viszonylatban talán Hatvannak felel meg. Kaptunk Szabinától egy buszmenetrendet, amiből megtudtuk óránként jár busz Dingwall-be. Kb délben elindultunk, természetesen rossz helyen szálltunk le, de egy kis séta jót tett, nézelődtünk milyen is egy ilyen városka. Gyorsan megtaláltuk a tesco-t. Az árak összességében kicsit olcsóbbak mint otthon, vettünk pár tisztítószert és, hogy mondjak példát Mr. Muscle fertőtlenítő spray 600 forint két darab.

Elég lassan végeztünk, főleg mert jó volt bolyongani. A neheze csak ezután következett, meg kellett találnunk a visszafelé menő busz megállóját. Kb egy órányi keresés és kérdezősködés után végül is ráleltünk, további 40 perc várakozás és elindultunk hazafelé. A nagy kirándulás után kitakarítottam és végre tisztának tudhattuk a szobát. Este fáradtan de jóérzéssel feküdtünk le és vártuk a következő napot.

Az már az elején kiderült, hogy szó sincs general assistant-ról, pincérek lettünk mindketten. Hétfőn kezdtünk, bár itt vasárnap kezdődik a hét, tehát már javában folyt a hét. Először igazából semmi nehéz dolgunk nem volt, gyümölcslevek, müzlis tálak feltöltése, tea, kávé készítés, asztalokról leszedni a már nem használt tányérokat. A vacsora ugyanezen alapszik, csak nem svédasztalos, este már ki kellett szervíroznunk az ételeket, de szerencsére még rendelést nem kell felvennünk. A napjaink így telnek, reggeli műszak, ebéd, kis pihenő alvással körítve, esti műszak, kb 11-ig utána vacsora majd fürdünk egyet azután megint alszunk.  

 Tehát szombaton megérkeztünk, bazira lefárasztott minket az út, de szerencsére nem kellett még egyet buszoznunk, hanem kijött értünk a szálloda managere és elhozott a szállodába. Azzal kezdte, hogy mondta, hogy van egy másik magyar a szállodában, aki szépen megmutatta a szállodát és körbevezetett, elmondta mi a dörgés. Takarított egy kicsit a szobán, utána lemostuk az út porát és nyugovóra tértünk.

Másnap 9 körül keltünk, megtudtuk, hogy van az étkezés, mi ugyanazt esszük mint a vendégek, de csak akkor ehetünk ha már végeztek a vendégek és felterítettünk a következő étkezésre. Vasárnap még nem dolgoztunk, csak beszélgettünk Szabinával. Skype-oltunk a szülőkkel, elmeséltük addig mi történt velünk. Kipakolásztunk, megpróbáltuk belakni a szobánkat, lementünk a legközelebbi boltba, megnéztük mi a kínálat. A nem dolgozással elég gyorsan elszaladt az első napunk.

Lelkiekben felkészültünk a másnap reggeli munkára.

Sziasztok újra!!

Most már Skóciából írunk, szerencsésen, kalandosan kijutottunk végre. Hosszú vacak út volt.

Azzal kezdődött pénteken nekiugrottunk a nagy útnak. Péntek délután indult volna a gépünk, ehhez képest éjfélkor indult, addig a franc tudja hogy mi történt a gépünkkel, de mindegy is. Sűrű bocsánatkéréseket, adtak, két óránként 4 eurót, amit elvásárolhattunk a reptér boltjaiban. Végül is éjfélkor elindult a gépünk, adtak nekünk ingyen simkártyát, viszont lekéstük a buszcsatlakozást. Lutoni reptéren várakoznunk kellett kb 6 órát, borzalmasan fáztunk, és kényelmetlenek voltak a székek. A buszút úgy nézett ki, hogy három különböző busszal utaztunk. Az angol idő szerint este fél 11-kor érkeztünk Inverness-be. A menedzser kijött értünk kocsival, úgyhogy tovább nem kellett busszal mennünk. A kocsikázás alatt megvoltak a formális kérdések, hogy utaztunk, tudtunk-e aludni...stb. A szállodába este háromnegyed 11-kor érkeztünk.

Ennyit az utazásról...

 Sziasztok!

Körülbelül 3 hete felötlött bennünk, hogy kimehetnénk külföldre dolgozni. El is kezdtünk munkákat nézni, mígnem anyu ajánlott nekünk egy közvetítői céget. Rögtön felmentünk az oldalára, megnéztük a munkákat és találtunk olyat ami tetszett mindkettőnknek. Ez egy izlandi farmos munka lett volna. Sajnos ehhez jogosítvány is kell és most nem vágtunk bele, talán az idő talán a pénz miatt, ez már nem fontos. Laci a cég munkatársa, viszont ajánlott nekünk egy alternatívát, menjünk az Egyesült Királyságba vendéglátós munkára. Oda nem kell jogsi és előképzettség sem. Kicsit elszomorodtunk, hogy nem jött be a farmos munka, hiszen mindkettőnk álma lenne, de megértettünk, hogy az most nem megy. Miután beszélt róla Laci kicsit többet, egészen megtetszett és ráálltunk a dologra. 

Az első lépés az volt hogy kellett írnunk egy angol önéletrajzot másnéven curriculum vitae. Jó volt, hogy megvolt a magyar alapunk, így csak egy fordítás várt ránk apró kiegészítésekkel. Gyorsan átírtuk, és már el is küldtük, hogy ezzel is gyorsítsuk a folyamatot.

A következő lépés a várakozás. Azt hiszem ez senkinek nem könnyű, de ez is túl vagyunk. Ez szorosan követte, hogy Viki az közvetítő cég partnere felhívott minket és tartottunk egy gyors telefonos angol interjút. Persze mindketten izgultunk, de a beszélgetés végén azt kaptuk az angolunk jó, és mehet a dolog.

Ezek után, jött a várakozás...megint. Viki küldött nekünk egy application form-ot amit ki kellett töltenünk, személyes adatokkal, és más infókkal. Ezt visszaküldtük és már nem rajtunk múlott, hogy hogyan történnek a dolgok, kiküldték az e-mail-eket egész Nagy Britannia területén.

Ezt követte,a várakozás :D. Ez nagyon hosszúnak tűnt, már az is felmerül, hogy legyen egy új interjú és hátha találnak ezáltal más munkakört nekünk, így tágul a betölthető helyek listája.

Végül elérkeztünk a mai naphoz, mikor is kaptunk egy sms-t Lacitól, hogy hívjuk Vikit. Persze, én rögtön felhívtam, és megtudtuk, hogy lenne munka....Skóciában. Nagyon megörültünk, hogy vidékre mehetünk. Megtudtuk hova megyünk. Inverness közelébe egy kis faluba. Ahol egy gyönyörű kastélyból átalakított szálloda van. A táj elképesztő, zöld dombos...meseszép.

Én beleszerettem, de szerintem Dávid is. Szóltunk Vikinek, hogy ez kell nekünk. Ő elküldte az önéltrajzunkat és most várunk, de már nem kell sokat, Holnapra ígérték a szerződést.Már túlvagyunk egy útvonaltervezésen, több lehetőség közül a teleportálás tűnik a legjobbnak. Az az igazság, hogy eléggé messze van, így egy repülőt mindenképpen bele kell iktatnunk, de valószínül kettő lesz belőle. Londonig és utána Invernessig. Onnan busszal megyünk.

Ha minden jól megy jövőhét vasárnap Skóciában leszünk. Drukkolunk ezért. Ha van új fejlemény leírom. További jó olvasgatást.

Dávid,Betti